Anglia sötét oldala, megéri vagy sem?!

You may also like...

4 hozzászólás

  1. bthomyka szerint:

    ez a jelenség, hogy “kimegyek mer’ ott jobb”, ez tipikusan magyar beütés, sehol a világon nincs még egy olyan nemzet akit egyrészt ennyien és ennyiszer szopattak, valamint aki annyira elvetemült, hogy a habokra kivonul ekkora távolságra úgy, hogy fogalma nincs, mi várhat rá ott.

    volt laktanya parancsnokom, Dömény ezredes mondta, hogy először a fejekben kell rendet rakni, utána jöhet a plusz információ, ami alapján másképpen is tud gondolkodni egy ember.

    nem mondom, vannak szerencsések, akik kikerülésük után néhány hónapon belül tisztes megélhetéshez jutnak, de a többség olyan mint a valóvilágos ribik meg palik: dologtalan munkakerülő médiábaakarokdógoznimerazajó tipusú elmebeteg alkalmatlan népség, akik nagyrésze aztán szégyent is hozhat a szülőhazájára.

    igen sokan el vannak tévedve egy külföldre költözéssel kapcsolatban, ezért is jó egy ilyen cég odakint, akik vállalják a nevüket is, megpróbálnak segíteni azokon, akik kifelé indulnak.

    a post utolsó részéhez még annyit reagálnék, hogy pl én hiába szeretnék odakint dolgozni, alapvetően kettő dolog hiányzik hozzája:
    -angol nyelv alaptudása
    -megfelelő mennyiségű rőzse, hogy az első fél évet túléljem odakint (merthogy nem máról holnapra van munkahely)

    egyébként a post cakk-pakk hatásos, lényegretörő és világos.
    aki ebből nem vont le konzekvenciát, az így járt.

  2. Charles szerint:

    Az egyik elkövetkező cikkünkben a nemzetek összetartását fogjuk boncolgatni. Garantálom, hogy nem leszünk büszkék magunkra úgy mint ahogy a törökök vagy a lengyelek lehetnek!! Egyébként nem azon múlik a megélhetésed Angliában, hogy beszéled-e a nyelvet, hanem, hogy mennyire vagy képes feladni az elveidet és mennyire vagy képes alkalmazkodni. El sem hiszed mennyien élnek itt akik egy mukkot nem beszélnek angolul! Ismerek sok embert akik mosogatnak vagy takarítanak két diplomával! Megélnek, dolgoznak és hetente keresnek annyit mint a szülőhazájukban valamilyen “diplomás” állásban. A probléma akkor van amikor a “rendszer” elkezdi felemészteni az embert! Sajnos akkor van a kapkodás és nincs megelőző gondolkodás vagy cselekedet. Ha pedig végképp beüt a baj már mi sem fogunk tudni segíteni, mert pénz nélkül szinte lehetetlen bármit tenni..

  3. Zsannka szerint:

    Meg kell mondjam, nem kis felháborodással kezdtem olvasni a cikket, de úgy voltam vele, hogy van benne igazság. Majd a végére eljutva megdöbbentem, hogy a cikk mégsem arról szól, amire számítottam.
    3 hónapja költöztem ki a párom után, aki évek óta él és dolgozik Angliában.
    Gyakorlatilag 1 hét után találtam munkát, igaz nem olyat, amilyet otthon végeztem, de találtam, még úgy is hogy nem nagyon beszélem az angolt. Tény, hogy nem könnyű a helyzetünk jelenleg, mivel egy véletlen baleset folytán a gyorsan megszerzett állásomat fel kellett adnom. Most a párom fizetéséből élünk és tartunk fent egy “dupla” szobát, és igen, ez sok lemondással jár.
    Az is igaz, hogy ebben a házban 5 szoba van, 2 fürdő és egy szép nagy konyha étkezővel. Ezen osztozunk a többi lakóval. Nálunk nincsenek poloskák, patkányok vagy egyéb dögök, mivel mindenki vigyáz a tisztaságra és a rendre. Ez leginkább ezen múlik.

    Egy kicsit vissza kanyarodva a nyelvtudáshoz, alap angollal egészen jó munkákat lehet találni. Igaz dolgozni kell, de akár hova is mész a világban mindenhol kell. Ha az ember otthon marad a saját hazájában, akkor is kell dolgozni a megélhetéshez. A lényeg, hogy például én találtam ingyenes nyelvoktatást idekint. Januártól el is tudom kezdeni. Ahogy fejlődök majd, annál jobb állásokat tudok majd megpályázni, ami azt jelenti, hogy könnyebb lesz az életünk. A titka a kitartás.
    Mielőtt elmegyek valahová, akár a boltba, postára…kinyitok egy szótárat, megnézem, hogy melyik szavakra van szükségem és elindulok. Néhány hét alatt rögzültek a szavak, a mondatok és rutinná vált, mert használnom kell. Ha valami rosszul mondok és kijavítanak a boltban, mosolyogva megköszönöm és megjegyzem. Senki nem várja el a tökéletes nyelvtudást és mindig megpróbálják megérteni, amit mondani szeretnék. Ha nem értik, akkor kézzel lábbal mutogatok és néhány szóval megpróbálom körbe írni, eddig senki nem vette zokon, sőt olykor egész vicces történetek alakulnak belőle. 🙂

    Többen mondhatják most akár, hogy nekem könnyű, hisz eltartanak, amíg lesz másik munkám és talán részben igaz is, de én is az elején kezdem. Bementem egy munkaközvetítő ügynökséghez, akik adtak munkát már a következő nap és csináltam. Takarítottam. Nincs ezzel semmi baj, hisz legközelebb már bele írhatom az önéletrajzomba, hogy van gyakorlatom, amivel akár egy supervisor-i állásba is bekerülhetek.

    Sok embert ismerek akik maradtak és sokat akik haza mentek. Van ez így. Én azon szerencsések közé tartozom, akik idekint csak segítőkész és barátságos honfitársakkal találkozott, sőt akiket eddig megismertem (bármilyen nemzetiségű is), mind nagyon aranyos és bármi van, a rendelkezésemre állnak.

    Szóval én azt mondom, hogy csak olyanok vágjanak neki a nagyvilágnak, legyen ez Anglia vagy bármelyik másik ország, akik éreznek magukba kitartást és nem riadnak vissza a kétkezi munkától sem. Például van olyan ismerősöm, aki konyhai mosogatóként kezdte és két évvel később ő volt a főszakács, de nagyon keményen hajtott ezért.

    Ha valaki egyedül ugrik fejest az ismeretlenbe, annak minimum egy tervre szükség van. Az interneten rengeteg olyan oldal van, ahol segítenek, akár ötletet adni, akár az utazásban, akár a munka keresésben vagy bármi másban. Mielőtt kiköltöztem, még úgy is hogy volt segítségem, hetekig nézegettem a különböző fórumokat, állás hirdetéseket, munkaközvetítői cégeket, lakásokat.

    Nekem ennyi a 3 hónapos tapasztalatom és minden nehézség ellenére, még nem szeretnék haza menni.

  4. Charles szerint:

    Kedves Zsannka! Nagyon szépen köszönjük a hozzászólásodat a cikkünkhöz. Volna-e kedved megszólalni egy “riport” formájában a következő “Az igazság mégis odaát van?!” c. cikkünkben? Kizárólag azért, hogy minden oldalról és szemszögből hiteles és valós történeteket tudjunk bemutatni.