Anglia sötét oldala, megéri vagy sem?!

Következő cikkünkben lerántjuk a misztikum leplét Angliáról! Megmutatjuk a valódi arcát és fény derül arra is, hogy érdemes-e vagy sem az Egyesült Királyságba jönni! Válaszokat kapunk arra, hogy a nagymellényes emberek valóban olyan kiváltságos helyzetben vannak-e, mint ahogy azt a hazalátogatásukkor előadják. Hogy a fontoktól “duzzadó” zsebek tényleg duzzadnak-e, annyira gazdagítják, jólétben tartják-e  a hazájukat elhagyókat? Vajon arany életük van-e Angliában azoknak, akik ezt, vagy ehhez hasonlókat mesélnek mikor hazalátogatnak? Tényleg a fiatalok “fellegvára”-e ez a hely ahol maguk kereshetik meg a saját lakásuk, kocsijuk árát, esetenként kitudják-e fizetni az otthoni adósságokat ? A megcsonkult családok végül kimásznak a bajból, amikor a család egyik tagja -általában a családfő-, Angliában próbál szerencsét?! Felhívom szíves olvasóink figyelmét, hogy a tartalom a nyers és kendőzetlen valóságot fogja bemutatni. Ezt a cikket kizárólag az olvassa el, akinek a gyomra és az értékrendje bírja a vulgáris igazságot! Van itt minden, ágybogártól a kurvákig…..

2010-ben mint egy ~500.000 magyar próbált szerencsét Angliában. Hányaknak sikerült az álmaikat beteljesíteni? Hát nem mindenkinek! Az igazság az, hogy a legtöbben fájó szívvel, sóvárogva gondolnak vissza a Magyarországon “hagyott” legócskább lakásukra is. Mi!? Kapják fel a fejüket most a legtöbben. Ugye nem érted?! Na akkor elmagyarázom most azoknak, akik értetlenkedve olvassák ezeket a sorokat. Bizony az Angliába kerülő emberek nagyobb százaléka olyan helyen éli a napjait, amit otthon úgy hívunk: tömegszállás. A Magyarországon megszokott átlagos 63nm-es lakás sokuknak álomszerű élmény már évek óta! Az összkomfortos, tágas, járólapozott, fenyőajtós, duplán szigetelt házak létezéséről legendák keringenek. A jellemző az, hogy a magyar viszonylatokban ismert 3 szobás átlagos lakásnak mondható “kecón” legalább 6 ember osztozik, de az elterjedtebb az 5-6 szobás ház, 10-12 lakóval (nem egy esetben 12 legális és még 3-4 illegálisan ott tartózkodó jóindulatból megtűrt személy). Ezeket a szobákat Angliában “dupla szobának” hívják és darabjáért havonta 500-700Ł -ot (~200.000Ft/szoba) is elkérnek. Ugyanezek miniatürizált változata a “single room”, azaz egyszemélyes szoba (ennél még kisebb az úgynevezett “box room” ami egy otthoni spájz méretének felel meg, és az ajtóból ugrasz az ágyra, mert olyan kicsi) ezeket potom havi 300-350 fontért “élvezheted”.

De nem elég az, hogy valaki ezt kifizeti. Nem ilyen egyszerű, hanem első körben bemutatkozol a tulajdonosnak, bérbeadónak (lanlord, landlady). Aztán ha a “face-visit”-en átmentél, mert szimpatikus vagy, jöhet “working-visit”, hogy mégis, hol és mit dolgozol. Ha az egy elfogadható melóhely, csak akkor jöhetnek a papíros dolgok és a múltad illetve a jövőd igazolása: payslip, referencia, stb. Ha mindez megvan és te egy átlagosnak mondható hiteles kliens vagy, akkor már csak az egy hónap rentet és az egy hónap depositot kell leraknod előre, hogy kifizethesd a bérleti díjadat. Ez általában nem szokott több lenni 2000 fontnál (~600.000Ft). /Az árak zónánként változnak, egyes zónákban a heti bérleti díj egy háznak akár 2000 font is lehet, nyilván a tehetősebbek élnek ott , nem az átlag magyar/. Sokkoló? Nem dehogy. Azoknak az, akik 2-300 fonttal a zsebükbe idejönnek, hogy szerencsét próbáljanak, aztán az olcsó szállásajánlatok felhője mikor letisztul, akkor döbben rá, hogy kidobott pénz az egész. Átverve érzi magát, mert ha nem is mondta senki (egyébként szokták, az a jellemző, hogy: gyere ki, van itt munka bőven! közben pedig örülnek ha van hol dolgozni és van mit enni) azt sugalták neki, hogy érdemes nekivágni, hiszen Józsi is hazajött pár hónap múlva és csuda dolgokat mesélt, meg új kocsija is van, nem is hiteles, mint amit elvitt a bank….
Mert ugye Józsi 1300 fontot (400.000Ft) is megkeres kitchen porter-ként, ha pár extra műszakot bevállal még.
Igen ám, de Józsi nem mesélte el a részleteket, hogy egy oduban lakik 12-ed magával, ahol egy, vagy jó esetben két fürdőszobán osztoznak és ezért havonta még 500 fontot is fizetnek. Valószínűleg az sem lesz a kedvenc társalgási témája, hogy fél év alatt kétszer hívták ki a “bogár-írtókat”, mert a házat ellepték a különböző élősködők (lásd “bed bug” magyar nevén ágyi poloska vagy a csótányok), vagy akár az egerek, rosszabb esetben a patkányok. És akkor még hol marad az étkezés, ruházkodás és az életünk egyéb pénznyelői. Hogy a munkahelyére naponta 1-1,5 órát buszozik, metrózik, aminek szintén komoly költségei is vannak. Egy saját tulajdonú gépkocsi vételárát egy év alatt újra ki kell fizetni különböző adók címén.

A külföld család-, párkapcsolat romboló hatása kétségtelen! Legyen az Anglia vagy bármilyen más ország, ahova a család egyik tagja elmegy, mert abban reménykednek, hogy majd pár hónap munkával sikerül egy új családi alapot lefektetni. És akkor jöhet majd utána a család “elhagyott” fele is. Aztán jönnek sorra az akadályok, amelyeket le kell gyűrni. Ezeknek a történeteknek csak kis százaléka ér véget happy-end-el. Persze az emberben halmozódik a folyamatos feszültség, aztán elkezd úrrá lenni rajt a magány. Ezzel mindenki így van, így gyorsan is lehet hasonló érzelmi viszályokkal küzdő párt találni, még keresni sem nagyon kell, a közösségi oldalaknak hála. Lassan a kitűzött családmentő cél átformálódik valami mássá, egy új kapcsolattá, amiben mindkét fél azonos terhekkel küzdő és egyetértő “harmóniában” találnak egymásra….

A virágzó szexipar magyar rózsái!
Magyar Katalin (kitalált név!) 21 éves, pár hónapja jött az UK-ba nagy reményekkel de kevés pénzzel. A beígért állásból semmi nem lett, szokás szerint (én nem is értem, az emberek néha úgy viselkednek mint a fogyatékosok. Melyik munkáltató vár heteket valakire, hogy majd az odarepüljön és csak neki dolgozzon? ), persze a pénz már fogytán. Se előre se hátra! Ezzel tisztában vannak azok a magyar emberek is ,akik már a kiskapukat bástyaként használva felépítették a magyar szexipar angol változatát. Pont azokra a fiatal húsokra pályáznak (segítségükre vannak a népszerű közösségi oldalak, nem átallottak a babaholmik között hirdetni, hogy kurvákat keresnek) akik tehetetlenségükben, elkeseredettségükben, a kudarcérzés és a sikertelenségtől félve bármit elvállalnak, csak pénzhez jussanak. Gondolják, hogy pár feka meg egy-két arab, némi kínai és elég pénz áll a házhoz, hogy majd otthon elköltse, vagy a tandíját kifizesse. Így most új nevet választott magának, és “Angel” néven lehet óránként 70 fontért igénybe venni a szolgáltatásait.

Higgyétek el, hogy órákig lehetne írni azokról a dolgokról, amelyek első alkalommal sokkolják az ide érkezőket. De akkor teszem fel a 100Ft-os kérdést: Érdemes vagy sem az Egyesült Királyságba jönni?!
A válasz: Érdemes! Ezek ellenére is érdemes. Megfelelő tervezéssel, kapcsolatokkal és segítséggel rövid idő alatt újjá szervezheted és építheted az életed. Miért? A kulcsmondat: mert Anglia hagy élni, hagy dolgozni, hagyja, sőt megszervezi, hogy elköltsed a pénzed. Ezért kezdődik minden az elején. A szociális rendszer kizárólag a dolgozó népet szolgálja és biztosítja, hogy biztonságban megéljen és fennmaradjon a család. Az iskolai normák a béka segge alatt vannak, egy magyar gyermek félgőzzel is magasan veri a legjobb átlagot. És ami fontos, a körforgás miatt virágzik a gazdaság, állandó a tőkeáramlás! Aki dolgozni akar az itt dolgozni fog.


Hozzászólások

You may also like...

4 hozzászólás

  1. bthomyka szerint:

    ez a jelenség, hogy “kimegyek mer’ ott jobb”, ez tipikusan magyar beütés, sehol a világon nincs még egy olyan nemzet akit egyrészt ennyien és ennyiszer szopattak, valamint aki annyira elvetemült, hogy a habokra kivonul ekkora távolságra úgy, hogy fogalma nincs, mi várhat rá ott.

    volt laktanya parancsnokom, Dömény ezredes mondta, hogy először a fejekben kell rendet rakni, utána jöhet a plusz információ, ami alapján másképpen is tud gondolkodni egy ember.

    nem mondom, vannak szerencsések, akik kikerülésük után néhány hónapon belül tisztes megélhetéshez jutnak, de a többség olyan mint a valóvilágos ribik meg palik: dologtalan munkakerülő médiábaakarokdógoznimerazajó tipusú elmebeteg alkalmatlan népség, akik nagyrésze aztán szégyent is hozhat a szülőhazájára.

    igen sokan el vannak tévedve egy külföldre költözéssel kapcsolatban, ezért is jó egy ilyen cég odakint, akik vállalják a nevüket is, megpróbálnak segíteni azokon, akik kifelé indulnak.

    a post utolsó részéhez még annyit reagálnék, hogy pl én hiába szeretnék odakint dolgozni, alapvetően kettő dolog hiányzik hozzája:
    -angol nyelv alaptudása
    -megfelelő mennyiségű rőzse, hogy az első fél évet túléljem odakint (merthogy nem máról holnapra van munkahely)

    egyébként a post cakk-pakk hatásos, lényegretörő és világos.
    aki ebből nem vont le konzekvenciát, az így járt.

  2. Charles szerint:

    Az egyik elkövetkező cikkünkben a nemzetek összetartását fogjuk boncolgatni. Garantálom, hogy nem leszünk büszkék magunkra úgy mint ahogy a törökök vagy a lengyelek lehetnek!! Egyébként nem azon múlik a megélhetésed Angliában, hogy beszéled-e a nyelvet, hanem, hogy mennyire vagy képes feladni az elveidet és mennyire vagy képes alkalmazkodni. El sem hiszed mennyien élnek itt akik egy mukkot nem beszélnek angolul! Ismerek sok embert akik mosogatnak vagy takarítanak két diplomával! Megélnek, dolgoznak és hetente keresnek annyit mint a szülőhazájukban valamilyen “diplomás” állásban. A probléma akkor van amikor a “rendszer” elkezdi felemészteni az embert! Sajnos akkor van a kapkodás és nincs megelőző gondolkodás vagy cselekedet. Ha pedig végképp beüt a baj már mi sem fogunk tudni segíteni, mert pénz nélkül szinte lehetetlen bármit tenni..

  3. Zsannka szerint:

    Meg kell mondjam, nem kis felháborodással kezdtem olvasni a cikket, de úgy voltam vele, hogy van benne igazság. Majd a végére eljutva megdöbbentem, hogy a cikk mégsem arról szól, amire számítottam.
    3 hónapja költöztem ki a párom után, aki évek óta él és dolgozik Angliában.
    Gyakorlatilag 1 hét után találtam munkát, igaz nem olyat, amilyet otthon végeztem, de találtam, még úgy is hogy nem nagyon beszélem az angolt. Tény, hogy nem könnyű a helyzetünk jelenleg, mivel egy véletlen baleset folytán a gyorsan megszerzett állásomat fel kellett adnom. Most a párom fizetéséből élünk és tartunk fent egy “dupla” szobát, és igen, ez sok lemondással jár.
    Az is igaz, hogy ebben a házban 5 szoba van, 2 fürdő és egy szép nagy konyha étkezővel. Ezen osztozunk a többi lakóval. Nálunk nincsenek poloskák, patkányok vagy egyéb dögök, mivel mindenki vigyáz a tisztaságra és a rendre. Ez leginkább ezen múlik.

    Egy kicsit vissza kanyarodva a nyelvtudáshoz, alap angollal egészen jó munkákat lehet találni. Igaz dolgozni kell, de akár hova is mész a világban mindenhol kell. Ha az ember otthon marad a saját hazájában, akkor is kell dolgozni a megélhetéshez. A lényeg, hogy például én találtam ingyenes nyelvoktatást idekint. Januártól el is tudom kezdeni. Ahogy fejlődök majd, annál jobb állásokat tudok majd megpályázni, ami azt jelenti, hogy könnyebb lesz az életünk. A titka a kitartás.
    Mielőtt elmegyek valahová, akár a boltba, postára…kinyitok egy szótárat, megnézem, hogy melyik szavakra van szükségem és elindulok. Néhány hét alatt rögzültek a szavak, a mondatok és rutinná vált, mert használnom kell. Ha valami rosszul mondok és kijavítanak a boltban, mosolyogva megköszönöm és megjegyzem. Senki nem várja el a tökéletes nyelvtudást és mindig megpróbálják megérteni, amit mondani szeretnék. Ha nem értik, akkor kézzel lábbal mutogatok és néhány szóval megpróbálom körbe írni, eddig senki nem vette zokon, sőt olykor egész vicces történetek alakulnak belőle. 🙂

    Többen mondhatják most akár, hogy nekem könnyű, hisz eltartanak, amíg lesz másik munkám és talán részben igaz is, de én is az elején kezdem. Bementem egy munkaközvetítő ügynökséghez, akik adtak munkát már a következő nap és csináltam. Takarítottam. Nincs ezzel semmi baj, hisz legközelebb már bele írhatom az önéletrajzomba, hogy van gyakorlatom, amivel akár egy supervisor-i állásba is bekerülhetek.

    Sok embert ismerek akik maradtak és sokat akik haza mentek. Van ez így. Én azon szerencsések közé tartozom, akik idekint csak segítőkész és barátságos honfitársakkal találkozott, sőt akiket eddig megismertem (bármilyen nemzetiségű is), mind nagyon aranyos és bármi van, a rendelkezésemre állnak.

    Szóval én azt mondom, hogy csak olyanok vágjanak neki a nagyvilágnak, legyen ez Anglia vagy bármelyik másik ország, akik éreznek magukba kitartást és nem riadnak vissza a kétkezi munkától sem. Például van olyan ismerősöm, aki konyhai mosogatóként kezdte és két évvel később ő volt a főszakács, de nagyon keményen hajtott ezért.

    Ha valaki egyedül ugrik fejest az ismeretlenbe, annak minimum egy tervre szükség van. Az interneten rengeteg olyan oldal van, ahol segítenek, akár ötletet adni, akár az utazásban, akár a munka keresésben vagy bármi másban. Mielőtt kiköltöztem, még úgy is hogy volt segítségem, hetekig nézegettem a különböző fórumokat, állás hirdetéseket, munkaközvetítői cégeket, lakásokat.

    Nekem ennyi a 3 hónapos tapasztalatom és minden nehézség ellenére, még nem szeretnék haza menni.

  4. Charles szerint:

    Kedves Zsannka! Nagyon szépen köszönjük a hozzászólásodat a cikkünkhöz. Volna-e kedved megszólalni egy “riport” formájában a következő “Az igazság mégis odaát van?!” c. cikkünkben? Kizárólag azért, hogy minden oldalról és szemszögből hiteles és valós történeteket tudjunk bemutatni.