Embercsempészésért ültették le a magyar telekocsist

bortonablakAzt hiszed, hogy veled semmi nem történhet mert becsületes törvénytisztelő állampolgár vagy? Tévedsz!  Pakai Jánosnak Németországról nem a Brandenburgi kapu vagy a bajor hegyek jutnak eszébe, hanem a rácsok. Hogy embercsempészésért ítélték el!

A magyar fiatalember ugyanis tudta nélkül embercsempésszé vált. Tavaly október 18-án Nürnbergbe készült, s gondolta, megosztja autóját néhány útitárssal, hogy a benzinköltsége ne legyen túl magas. Regisztrált hát az egyik legismertebb autós útitárskereső oldalon.

– Jelentkezett is Rudi néven egy férfi. Őt, barátnőjét és egy harmadik férfit vettem fel a megbeszélt napon. Azt mondták, vendégmunkásként dolgoznak Németországban, ahová igyekeznek – kezdte történetét a férfi.

Ami ezután következett, a legvadabb álmában sem fordulhatott volna elő. Passaunál az osztrák–német határon a rendőrök már vártak rá, félreállították, és az irataikat kérték. Útitársai hangos hadoválásba kezdtek, de papírt nem voltak hajlandóak mutatni.

– Mondtam a rendőrnek, hogy mi okból szállítottam a két férfit és a nőt, és kérdeztem, hogy bajban vagyok-e miattuk. Erre a rendőr azt mondta: nem jobban, mint ha a mexikói zöldhatáron próbálnék becsempészni embereket az Egyesült Államokba. Ezután kihallgattak, majd két napra fogdába kerültem – mondta a férfi, aki csak néhány nappal később értesíthette aggódó édesanyját.

– 56 éjszakát töltöttem a passaui börtönben. A kirendelt védőm csak három hét múlva jött be hozzám, még akkor is azt akarta, hogy ne fellebbezzek, amikor egy évre elítéltek, három évre felfüggesztve.

A férfival a költségeket és az autója kiváltását is kifizettették, ami félmillió forint volt, majd hazaengedték. Jánost mégis az döbbentette meg igazán, hogy több magyar rabtársa is volt, akik hasonló csávába kerültek.
Eredeti cikk : blikk.hu

Egy személyes tapasztalat Londonból:

Magyarországra indultam, az utat szokás szerint meghirdettük a közösségi oldalakon. Egy-kettőre meg is telt a kocsi, két embert Londonban vettem fel és egyért indultam vidékre. Épp Londonon hajtottam át amikor az egyik utas a kettőből, burkolt kérdéseket tett fel, de a kérdései között mindig azt véltem felfedezni, hogy arra kíváncsi igazából csak, hogy milyen a határellenőrzés a komp előtt vagy után. Aztán mikor már felszabadultabban beszélt, konkrétan megkérdezte, hogy a csomagokba belenéznek-e?

Ekkor történt amire szerintem nem számított ő sem. Azonnal megálltam egy behajtón és közöltem vele, hogy szálljon ki mert nem viszem Magyarországra. Egy mondatban megpróbálta a magyarokat pocskondiázni, de erre sem voltam vevő, így kiszállt. Ezt követően a másik utas megkönnyebbülve szólalt meg, hogy mennyire örül neki, hogy az illetőt kiraktam, mert neki is gyanús volt a viselkedése és a kérdései.

Persze a franciáknak jó érzésük van ahhoz, hogy kit kell átnézni, mert belenéztek még a gatyánkba is miután lejöttünk a kompról. Ugye nem kell mondanom, hogy mennyire megkönnyebbültem akkor.

Ezt a bajt a megérzésnek köszönhetőin sikerült elhárítani, de neked nem biztos, hogy szerencséd lesz.

Fontos , hogy sosem bízz meg senkiben, kérd el az iratait, nézd meg, hogy mit szállít. A te érdekedben! Az angol rendőrök és a bíróság is pontosan így fog eljárni az ügyedben, mint a németországiak.


Hozzászólások

You may also like...