“Fizess” magyar !

Ez a cikk, ha a végén olyan lesz mint amilyet én is szeretnék, hűen tükrözni fogja, hogy az emberi ostobaság és az angol “rendszer” mennyire veszélyes lehet együtt. Egy kedves, már visszatérő ügyfelünk ajánlásának köszönhették volna a szerencséjüket Zsoltiék, akik éppen újonnan vásárolt ~2500GBP-s teherautójukra szerettek volna egy kötelező biztosítást (car-insurrance) kötni. A kocsit a munkájukhoz vásárolták, ami bár mindenhol a megélhetést, de bizony ez Angliában a túlélést jelenti. Szóval jó magyarhoz illően ők is az ismerősöket kérdezték, hogy tud-e valaki ajánlani  valakit akinél megköthetik. Persze egyöntetűen az ügynökségünk került előtérbe, ezért rövid időn belül fel is hívtak bennünket és kértek egy ajánlatot a tehergépkocsira.

A biztosítási ajánlat tételéhez szükségünk van pár információra, ezekből tevődik össze a biztosítási díj. Ezek nagyon egyszerű adatok, név, lakcím, születési idő, rendszám és tudnunk kell, hogy ‘privat’ vagy ‘business’ célra van-e használva a jármű. Az ő esetükben az utóbbi lesz a lényeges tényező… Az általunk számolt biztosítási ajánlatot sokallották végülis és mikor megtudták, hogy még ügynökségi díjat is merünk felszámolni -igen sajnos mi is úgy vesszük a kenyeret és nem ajándékba kapjuk-, hát akkor jött a szokásos magyar beköpés: Óóóó, hát én nem fogok senkinek fizetni, majd megoldom máshol.  Így is lett! Felkerekedtek és addig járták a várost amíg nem találtak egy olyan brókert aki a nekik tetsző árakat nem prezentálta. Örültek neki nagyon, annyira, hogy még Attilát az ügyfelünket is felhívták, hogy beszámoljanak a sikerükről és, hogy elmondják neki mekkora lúzer ő, mert már sokadik alkalommal fizetett nekünk a szolgáltatásainkért. Persze mi magunk sem értettük, mert a gyakorlat szerint a legjobb ajánlatokat szoktuk adni, mivel nálunk nem a biztosításból képződik a profit hanem az ügynökségi díjból.

Tehát a célunk minden esetben a legolcsóbb ajánlat adása! De, hát már ilyen is előfordulhat alapon, továbbléptünk és folytattuk munkásságunkat a már jól begyakorolt irányba. Aztán eljött a nap, bár az évszakhoz képest nekünk üde és derűs volt, Zsoltiék nem mondhatták el ezt magukról!  Már majdnem a városban érezhették magukat az új szerzeményeikkel – tudjuk, új kocsi, még újabb biztosítással-, amikor az első járőr félreállította őket. Kb 2 perc elteltével lehervadt a mosoly az arcukról, mikor a járőr a trélert rendelte és elkezdték felhúzni rá azt amiből etetni kellene a családot!  Persze égtek a vonalak így Attilát is hívták, hogy  a “rohadt zsaruk viszik a kocsit”.  De ilyenkor már nincs mit tenni. A trélerezés és a napi 20GBP mint tárolási díj, a tulajdonost terheli, így a rendőrök sem fukarkodnak a szabálysértőkkel szemben ha szabálytalanságot találnak.  Márpedig itt gyorsan találtak, mégpedig, hogy a jármű csak egy privát biztosítással rendelkezett! Így már nekünk is világossá vált, hogy űberzsoltiék, hogy is tudtak olyan olcsó és senkineknemkellfizetni-biztosítást kötni amiért megérte körbetelefonálni fél Londont. Itt véget is érne a történet, ha nem Angliában lennénk! De itt vagyunk szóval folytatom.

Azoknak írom le akik nem tudják, hogy hogyan működik Angliában a rendszer, a gépkocsi vásárlás és a biztosítások kötése. Ez egy összetett folyamategyüttes és egyik részletét sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert hasonló szituációba kerülhetünk. Tehát a gépkocsi vásárláskor a logbook-ot (forgalmi engedély) a tulajdonos kettétépi egy perforáció mentén. Az eladónak kötelessége visszaküldeni a helyi nyilvántartó szervnek (DVLA) az egyik felét, a másik pedig a vevőhöz kerül. Ezzel a “cetlivel” igazolja a tulajdonjogot mindaddig amíg a DVLA nem küldi ki (kb. két hét) az új forgalmit az új tulajnak. Ez az idő fontos ebben és minden egyéb hasonló történetben is! Nézzük csak, ha az eladó még aznap nem adja fel csak egy hét múlva, akkor bizony három hetet is várni kell egy új forgalmira. De alapesetben nincs ezzel semmi gond, hiszen minden adatot tartalmaz a “cetli” így ha megvettük a road-tax korongot -enélkül a kocsi az úton sem állhat, nem hogy menjen rajt- és a megfelelő kötelező biztosítást a sofőrre megkötöttük, akkor lehet hajtani a verdát.

Jöttek is Zsoltiék -akiket már azóta többszörös ügyfelünknek tudhatunk-, hogy segítsünk nagyon gyorsan kötni nekik egy “jó” biztosítást. Persze külön biztosítottak bennünket, hogy fizetni is akarnak. Már ekkor megjegyeztük nekik, hogy ez azért nem lesz ilyen egyszerű, mivel a legtöbb biztosító társaság postán fogja kiküldeni a biztosításhoz tartozó papírokat és az cerifikációt is. Mi magát csak a szerződéshez tartozó policy-number-t adhatjuk oda. Ez teljesen elegendő a gépkocsi használatához, de egy eljárásban nem valószínű, hogy elfogadják. Egyetlen megoldás van, hogy nagyon gyorsan megkötjük és 3-4 napon belül a postán megérkeznek az iratok.  Gondolták, hogy ők azért a policy-numberral megpróbálkoznak, hogy kihozzák a gépkocsit a rendőrségi telepről. Ez sajnos nem sikerült, mert ott közölték velük, hogy nekik certifikáció kell a biztosításról. (Nagyon fontos tényező, hogy minden ügyintézés kimenetele Angliában az ügyintézőn múlik! Tehát ki is adhatta volna a kocsit, ha akarja…Nem akarta.) A 3. napon megérkeztek a szükséges papírok, de a lefoglalás, nyafogás, az új biztosítás és a papírok megérkezése közötti idő, már vészesen közel járt a két héthez.

De örültek, mert végre kéznél voltak a kért iratok amivel majd másnap a telepre mennek a kocsiért. Aztán a mosoly ismét az arcukra fagyott mert bár a certifikáció nagyon tetszett a rendőrbácsinak, valószínűleg Zsolt nem! Megnézte az iratokat és azt mondta, hogy ez nagyon jó, nagyon szuper, de amíg nincs meg az új forgalmi -tudjuk már, hogy a DVLA -nak kellene küldeni-, addig onnan a kocsit el nem viszik. Mi már tudtuk mi a sorsa a kocsinak, de ők még reménykedtek. Elmentek a régi tulajdonosért és megkérték, hogy hozza ki a telepről a kocsit, de neki sem adták. Miért tették volna?! Hiszen ő már eladta. Zsoltiék nem tudták mit tegyenek, mit tehetnek. Így gondolták várnak amíg megjön a posta. Két nap múlva meg is érkezett! Egy levéllel, amiben értesítették mint tulajdonost, hogy a gépkocsi két hetes maximális tárolási ideje lejárt, így a járművet a darálóban újrahasznosítás céljából megsemmisítették. A levélhez mellékelték az elszállítási és a két hét tárolási díjat is természetesen!

Frissítés: Többen kérdezték, hogy akkor most mennyit buktak ezen a manőveren. Jelentem jelenleg 5000GBP a költségvetésük és nincs semmi más cserébe csak az üggyel kapcsolatos papírok!

Konklúzió:

Félretéve az ügyintéző rosszindulatát a magyar gazdaság egyik súlyos problémája is a magyarok, már-már ösztönös nemfizetési kényszere. Nem akarunk fizetni adót, nem akarunk fizetni rezsit, nem akarunk fizetni a szerelőnek, stb. Mindenki milliókat akar keresni, de semmiért nem akar fizetni! Szó szerint értem, ha valahol valamiért pénzt kell adni a magyarok szája úgy remeg mint Dagobert bácsi csőre amikor pénzről volt szó.  Ha kell kérjünk segítséget valamelyik szakembertől -most szólok, hogy fizetni kell érte!- és segít leküzdeni ezt a problémát, de tanuljuk meg, hogy a világot a pénz mozgatja és nem a szociális intézmények. Ha elmegyünk vásárolni, ha szolgáltatást veszünk igénybe, ha lefoglaljuk mások idejét, akkor bizony azokért fizetni KELL. Szóval fizess, hogy nehogy ráfizess!


Hozzászólások

You may also like...

2 hozzászólás

  1. Párduc rádió szerint:

    Ez nagyon jól megírt cikk, és egyben engem megdöbbent.

  2. Miki szerint:

    Nem semmi. Egyébként teljesen jogos a felvetés, ha valaki nem akar semmiért se fizetni, akkor hogy várja el azt hogy neki mások fizessenek? Tényleg ezzel a szemléletmóddal van baj idehaza, ezért nem haladunk előre.