My Life – siker vagy kényszer ?

Ahogy ígértük, most olyan embereket fogunk bemutatni egy-egy riport formájában akik maguk mögött hagyták szülőföldjüket és az Egyesült Királyságban próbálnak új életet kezdeni. Kivételesen én most nem nyilatkozom, mert nem akarok befolyásolni senkit. Hagyom, hogy mindenki maga döntse el a riportok végén, hogy ez siker vagy kényszer a riportalanyok számára. Úgy érzem ezek a történetek tanulságosak lehetnek mindenkinek, akik ezeket a cikkeket olvassák. Amennyiben közre akarsz működni, hogy minél többen megismerhessék ezeket a cikkeket, kérlek az általad kedvelt közösségi oldalakon osszad meg a cikkeinket, weblapunkat. Lássuk tehát a riportot!


Első alanyunk egy pár napja szólt hozzá egyik előző cikkünkhöz, így meg is ragadtam az alkalmat és felkértem egy riportra:

Charles: Kérlek mutatkozz be röviden :
Zsannka: A nevem Varga Zsuzsanna, 26 éves vagyok, Tatabányán születtem Komárom – Esztergom megyében. Hajadon vagyok, bár jelenleg élettársi kapcsolatban élek. Nincs gyermekem.

Milyen iskolát végeztél, mi a szakmád, mit dolgoztál Mo.-on ?
Gimnáziumi érettségit szereztem 2002-ben, majd elvégeztem egy iskolát Nemzetközi Szállítmányozási és Logisztikai Manager szakon, majd ezután egy tanfolyamot, ami Esküvőszervező végzettséget adott. Több helyen is dolgoztam az elmúlt években. Többek között egy nemzetközi szállítmányozó cégnél 1 évet, adminisztrátorként, majd 4 évet egy multi cégnél adminisztrátorként, később szállítástervezőként. Hobbiból, pedig egy zenei alapítványnál voltam önkéntes 8 évig. Természetesen sok minden mást is kipróbáltam, mivel szeretem tudni, hogy hogyan működnek a dolgok. Vendéglátó munkákat, gyári sor munkákat, szervezői munkákat.

Mikor érezted úgy, hogy elhagyod a hazádat és mi volt az ok, vagy ok-okozat….?
2010 januárjában egy nagyon régi barátom rám köszönt egy közösségi portálon, majd nagyon sokat beszélgettünk és szerelembe estünk. Ezek után többször meglátogattam Őt, és a nyáron rájöttem, hogy döntenem kell, mivel ez a távolság nem tesz jót a kapcsolatunknak. Majd néhány alvás és evés mentes nap után, azt mondtam, hogy nekem Ő a fontosabb. Néhány hét után kitűztük a költözésem hónapját. Bár az első látogatásom után azt mondtam, hogy soha többé nem jövök vissza. Rémes élményeket szereztem, de adtam még egy esélyt ennek a városnak és jól tettem. A következő alkalom fergetegesen jól sikerült.

Hát a te történeted nem a tipikus menekülő magyar esete, mert téged a szerelem hozott ide Angliába, de hát ez az élet! Hogy választottad ki a célországot és milyen terveid voltak, hogy majd ott mit fogsz csinálni ?

A cél ország, sőt a város is adott volt, mivel az akkor már Kedvesemnek meg volt itt a helye már vagy 3 éve. Bár nem beszélem valami jól az angolt, de hatalmas tervekkel jöttem ki. Még odahaza elkezdtem intézni a munkahelyemet, mivel az otthoni munkáltatómnak itt Angliában van az anya cége és nagy hévvel igyekeztem elérni, hogy átvegyenek, akár takarítónak, fénymásolónak vagy bárminek, csak ne kelljen elhagynom a megszokott munkáltatómat. Sajnos nem jött össze és ekkor hatalmasat csalódtam. Igaz közben nézegettem az interneten az állás ajánlatokat, de valahogy egyik sem volt olyan, ahova a nyelvtudásom elég lett volna. Igen naivan álltam hozzá a dolgokhoz és azt hittem, hogy a szakmai tapasztalatom pótolni tudja a nyelvi hiányosságaimat.  Kényelmes lett volna itt is irodában dolgozni.

Hol élted életed nagyobb részét, tehát, város, városrész (falu vagy akármi), családi ház, panel lakás, stb. írd körbe, hogy milyen volt a környezeted?
Eddigi életem legnagyobb részét falun életem le családi házban, majd az utóbbi 5 évben többször költöztem a fővárosba majd vissza a szülői házba. Végül a Tatabányán kötöttem ki egy 2 szobás albérletben. Csendes, jó környéken találtam lakást egy kocka tömbben. Minden közel volt, de mivel volt autóm, így a közlekedés nem jelentett gondot. A családom és a barátaim is a közelemben voltak.

Most hol, hogyan éltek a pároddal?
Észak Londonban egy 5 szobás házban élünk. Most épp 5 másik lakóval, de ha teljesen tele van a ház, akkor 9-en vagyunk. 2 fürdőszoba van, egy tágas konyha étkezővel. Miénk a “dupla”szoba. Padlószönyeg a szobákban és a folyosókon, laminált padló a többi helyen. A szobához tartozik az ágy, a függönyök, az internet, egy számítógép asztal és két szekrény.

Nem furcsa-e, hogy a tágas családi ház, tágas környezet, udvar után egy szobában laktok
és a házon, konyhán, mellékhelységeken, stb. másokkal kell osztozni, megszervezni a mindennapokat és nem utolsó sorban tolerálni egymást?

Igazából nem. 🙂 Többször laktam tömb lakásban és voltam kollégista is. A kollégiumi éveimre emlékeztet és azok nem voltak rosszak.

Van-e autód itt Angliában?
Nem, nincs. Nem vagyok egy tipikus női vezető, de még nem szedtem össze a bátorságom, hogy a másik oldalon vezessek.

Mennyi idő alatt szoktad meg az új környezetet, rendszert, szabályokat?
Számomra nem volt nehéz megszokni az új dolgokat, hisz az elmúlt években költözködtem annyit, hogy már rutinszerűen veszem fel az új szokásokat, figyelem a környezetem és igyekszem megjegyezni a szabályokat. Persze még mindig vannak új helyzetek, amik olykor vicces véget érnek, de nem vagyok egy félénk típus, szóval viszonylag könnyen veszem az akadályokat.

Mennyire volt idegen tőled ez az új környezet ?
Az első néhány hétben kissé feszélyezve éreztem magam, hisz odahaza az ember nem találkozik ilyen sok különféle nemzetiségű emberrel. Számomra az volt a furcsa, hogy itt az emberek „angolok”, úgy értem, hogy teljesen mindegy, hogy milyen a bőrszíne, a vallása, a nemzetisége, mindenki igyekszik angolosodni. Otthon nem találkoztam olyan külföldivel, aki magyarosodni akart minden áron.

Mint azt a bemutatkozásodban is leírtad, elég sokszínű életet éltél és komoly tapasztalataid vannak a munka terén. Úgy gondolom ez elég szép múlt egy 26 éves nőnek, ezzel a tapasztalattal sok mindent kezdhetsz az életben, most mit dolgozol  és mennyi idő alatt tudtál munkába állni és most mit dolgozol ?

Ha emlékezetem nem csal, akkor a tényleges munkakereséstől számítva 1 héten belül volt munkám. Az egyik ismerősünk ajánlott egy munkaközvetítő irodát. Bementünk, kitöltöttem egy jelentkezési lapot, részt vettem egy beszélgetésen ott helyben. A párom fordított, mikor nem értettem, hogy miről van szó, de ha nem lett volna ott a párom, akkor hoztak volna nekem valakit, aki beszél magyarul. Szóval az egésznek a végén mondták, hogy másnap mehetek dolgozni. Adtak egy címet, egy térképet és mehettem másnap takarítani. Sajnos egy véletlen baleset folytán ott kellett hagynom a munkám, így most nem dolgozom, de januártól szeretnék ismét visszakerülni a pénzkeresők közé.

Azt te is tudod, hogy nagyon kiváltságos helyzetben voltál azzal, hogy a párod Angliában élt és nem neked kellett az itteni élethez szükséges feltételeket megteremtened, hiszen minden segítséget megkaptál. Ráadásul ingyen bérmentve, ami megint hatalmas segítség. Mit gondolsz egyedül is nekivágtál volna?
Igen, tudom, hogy mennyivel könnyebb volt nekem ide eljutnom és végtelenül hálás is vagyok érte, de azért nem volt teljesen ingyen és bérmentve. Valószínűleg egyedül is neki vágtam volna, bár nem ebbe az országba. Hosszú éveken keresztül németet tanultam, így valami olyan nyelv területre akartam menni, vagy hajóra.

Így, hogy most nem dolgozol, hogy tudtok megélni a pároddal?
Meg, de szűkösen. Sok lemondással és “gatya szíj összehúzással” jár. Ami valahol nem baj, hisz nekem nem volt annyira nehéz életem otthon és valahol hálás is vagyok, hogy ezt is meg kell élnem.

És milyen tapasztalataid vannak az orvosi ellátással kapcsolatban?
Csak pozitív tapasztalataim vannak. Kellett már sajnos orvoshoz mennem, de nem panaszkodhatok, mindenki nagyon rendes és segítőkész volt. Igaz, itt is megvan a “húzz egy sorszámot” rendszer, legalább is a baleseti ambulancián, de gyorsan dolgoznak és egészen elnézőek, ha csak kézzel lábbal tudod elmutogatni, hogy mi is a gondod.

itt meg kell jegyezzük, hogy diagnózisonként kell egy időpont az orvosnál, és max 10 percet foglalkoznak veled, utána a következő beteg van már soron…

Mennyit keresel(tél) most?
A takarítással az otthoni szállítás tervezői netto fizetésemnek valamivel több, mint a dupláját kerestem volna meg. Ami itt ugyan annyira nem sok és ezért nincs is értelem átszámolni. Szerintem.

Átszámolni valóban nem sok értelme van, ez viszont így egy jó viszonyítási alap az olvasóknak. Meddig maradsz az Egyesült Királyságban, hogy tervezed az életed hátralevő részét?

Ebben már nem egyedül döntök, de beszéltünk róla a párommal és valószínűleg csak akkor térünk haza, ha családot szeretnénk alapítani, mert mindketten úgy gondoljuk, hogy a szüleinket nem szeretnénk kihagyni az unokájuk életéből.

Elégedett vagy-e azzal az “úttal” amit eddig bejártál?
Ha őszinte akarok lenni, akkor nem. Csak 3 hónapja élek itt és még sok mindent szeretnék eléri. A kitartásom meg van hozzá.

Mit gondolsz a Magyarországi helyzetről?
Mikor elindultam otthonról, megfogadtam, hogy nem foglalkozom vele. Ennek ellenére, azért mikor beszélek a szüleimmel, előkerül ez-az, és azt hiszem, hogy most már csak jobb lehet…

Mit javasolsz azoknak akik még nem tudtak dönteni, nem tudják mit csináljanak? Jöjjenek vagy maradjanak, mire figyeljenek, és mire számíthatnak ?
Nekem nincsenek rossz tapasztalataim, de ha valaki nem rendelkezik tökéletes angol nyelvtudással, erős szakmai háttérrel és kiváló ajánló levelekkel, akkor az készüljön fel, hogy nem lesz könnyű. Hatalmas lelkierő, kitartás és nyitottság kell. Az első időkben, főleg ha az ember nem beszél valami jól angolul, akkor kétkezi munkával kell megkeresni a betevőt. Már otthonról el kell kezdeni munkát és szállást keresni, utána olvasni fórumokon a fontos tudnivalóknak (pl a közlekedés). Több ügynökség is működik már, akik segítenek amiben tudnak. És feltétlenül kell egy térkép, amíg az ember bele nem jön a dolgokba.

Elmondhatjuk-e, hogy az általunk kínált szolgáltatások az ide érkezőknek hasznosak, szükségesek és nagyban megkönnyíti-e az itteni újrakezdést?
Mindenképpen! Nagyon fontosnak tartom, hogy azok az emberek, akik nem olyan szerencsések, mint én, kapjanak segítséget. Az általatok kínált szolgáltatások messze menőkig megadják az alapokat, ha nem többet. Innentől már csak a vállakozó szellemű embereken múlik, hogy hogyan tovább.

Köszönöm, hogy elvállaltad a riportot, további sok boldogságot, sikert és kitartást kívánok nektek Angliában.

.

Hozzászólások